Hirtelen felindultságból és kóros fogyasztói hajlandóságtól sújtva négy fehér üvegű, finom aranyportól csillogó, bájosan giccses mécsest vettem az irodába. Egy nyugdíjas néni állt előttem a kasszasorban és kedves időskés, bájcsevejbe kezdett velem arról, hogy finom a mandarin, amit itt lehet kapni. Most vesz 300 forintért narancsot is és reméli, hogy azért valami kis vitamin csak van benne . . .

Ezen a ponton kissé szégyenkezve pakoltam fel a futószalagra a kosaram tartalmát, ami szinte csak drága dolgokból, előrecsomagolt gyümölcsökből, zsírszegény darálthúsból, mindenmentes termékekből, másoknak szánt luxus édességekből és a négy kedvesen csillogó mécsesből állt.

A néni érdeklődve, de nem tolakodva kémlelte, hogy mit vásárolok és kissé vágyakozva pislantott a mécsesek felé. De látszott a szalagon lévő kis dolgaiból, hogy inkább a cicájára költ, mint magára.

Kedvesen rám mosolygott és komótosan pakolt vissza fizetés után a kosarába, hogy kicsit arrébb békésen elrendezhesse a dolgait, ezzel is nyújtva a napi társasági interakciót.

Alig vártam, hogy a pénztáros a szokásos kapkodó mozdulataival siessen ahhoz eléggé, hogy a nénit elcsíphessem az ajtóban. Sikerült.

A néni először nem is értette, hogy mit szeretnék és bájos zavartsággal megköszönte a kedvességet. Ápolt idős arcán legördülő könnycseppjei és öszinte mosolya, az egyik legszebb dolog volt, amit mostanában láttam.

Három mécses lesz az irodában, a negyediknek jobb sora lesz. :)